Naprendszer
Naprendszer alatt olyan rendszert értünk, amelyben egy vagy több csillag található, és amelyben más égitestek is keringenek.
A mi naprendszerünk egyike a Tejútrendszer sok milliárd naprendszerének, amely a galaxisunk közepe és pereme között kb. félúton helyezkedik el. A Naprendszer határa a Naptól számított 8-10 billió km-re van, amely az Oort-felhőnél ér véget.
A Földnek otthont adó Naprendszer középpontjában a Nap található. Központi csillagunk hozzávetőleg 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki egy hatalmas gázfelhő gravitációs összehúzódása nyomán. Nem sokkal később, a csillagkeletkezésnél visszamaradt, a Nap egyenlítői síkjában lapos korongba rendeződött anyagból, a protoplanetáris korongból kialakultak az első kisbolygók, majd bolygók.
A belső naprendszerben négy kőzetbolygó:
- Merkúr
- Vénusz
- Föld
- Mars
A külső naprendszerben négy óriásbolygó:
- Jupiter
- Szaturnusz
- Uránusz
- Neptunusz
és öt törpebolygó:
- Ceres
- Plútó
- Haumea
- Makemake
- Eris
alakult ki.
Hat bolygónak és három törpebolygónak természetes kísérői is vannak, ezeket holdaknak nevezzük. A holdakon kívül az óriásbolygók körül gyűrűk, gyűrűrendszerek keringenek.
A Naprendszerben a bolygókon kívül számos kisebb égitest is található. A legnagyobb számú égitest-populáció a két különálló övezetbe rendeződött aszteroidák családja. A belső aszteroida-öv a Mars és a Jupiter között, a külső ún. Kuiper-öv pedig a Neptunusz pályáján túl helyezkedik el ellipszis alakban a Nap, mint gyújtópont körül.
A Naprendszert teljesen betölti a napszél, a csillagunkból kiinduló folyamatos részecskeáramlás, amely kölcsönhatásba lép az égitestekkel, létrehozva az űridőjárást.
A napszél egyben ki is jelöli a Naprendszer határait: hatása a heliopauzáig tart, ahol más csillagok szeleinek sugárnyomása kiegyenlíti a napszél sugárnyomását. Ezt a határt tekintjük a Naprendszer határának, bár a rendszer gravitációs határa messzebbre tehető, hisz még a hozzávetőleg egy fényévnyire levő Oort-felhő is ezen a határon belül van.
A rendszerben vannak szabadon keringő testek is, ezek az üstökösök, a kentaurok és a mindenütt jelenlévő bolygóközi por. Ezek zömének keringése merőben eltér a többi testétől: vagy elnyújtott ellipszis pályákon, vagy az ekliptikáétól eltérő síkban mozognak.
