Osztály 

  • Csigák

    Gastropoda

    A legtöbb csigára különböző alakú, felcsavarodott ház (csigaház) jellemző.
    Egyes fajok háza fénylő, míg másoké tompa fényű vagy áttetsző, esetleg különböző színű, lapos, gömbölyded vagy éppenséggel magas. Egyik-másik faj háza elcsökevényesedett, néha olyan nagymértékben, hogy maradványai, mint apró mészszemcsék vannak a köpenybe beágyazódva. Megint más fajokon csak egy hátlemez fejlődik ki.
    CsigaA házas csigák teste lábból, fejből és aszimmetrikus, spirális, a ház belsejébe zárt zsigerzacskóból áll.
    A láb, vagyis az állat testének az a része, amelyet házából kidug, rendkívül izmos és előrefelé a szájat és az érzékszerveket viselő fejben folytatódik.
    A fejen egy vagy kettő, többnyire visszahúzható tapogatópár helyezkedik el. Az egyszerű szemek a tapogatónak vagy a csúcsán, vagy a tövén ülnek.
    A szájüreg fenekén helyezkedik el a nagyszámú, apró fogacskával borított reszelőnyelv (radula), s ezzel, mint valami ráspollyal reszeli le az állat a táplálékát.
    A csigák nagy része hím-nős, ivarszervük eléggé bonyolult szerkezetű és jellemző lehet a fajra.

    Csiga anatómiája Csiga anatómia

  • Kagylók

    Bivalvia v. Lamellibranchiata

    A kagylók külső váza két, többnyire szimmetrikus, teknő alakú héjból áll, amelyeket a hátoldalon egy rugalmas sarokpánt köt össze.
    Több fajnak a héját belülről gyöngyházréteg borítja. Vannak édesvízi és vannak tengeri fajok. Az óceánokban élő fajok egyike-másika 200 kg-os súlyt is elérheti.
    A kagylók lába kétoldalról összenyomott.Kagyló
    Fejük nincs, és emiatt–a csigákkal ellentétben- nincs sem reszelőnyelvük, sem tapogatójuk.
    Többnyire hiányoznak a szemeik is, de ezeket a test más fényérzékeny területei helyettesítik.

  • Rovarok

    Insecta

    A rovarok az ízeltlábú állatok egyik osztálya. Testük három tájékból áll: fej, tor, potroh.
    Elől, a fej két oldalához ízesülnek a rendkívül mozgékony csápok, amelyek különböző számú csápízből állnak. Alakjuk változatos, és mindenekelőtt a szaglás és tapintás szervei.
    A fej oldalán helyezkednek el a rendszerint nagy és számos egyszerű szemecskéből álló összetett szemek.
    A rovarok szájszervének alaptípusa a rágó, amelyegyes fajoknál nyaló, szúró illetve szúró-szívó szájszervé módosult. A szájrészeket felülről a felső ajak (labrum) fedi be. A tulajdonképpeni szájszervek egy pár rágóból (mandibula) , egy pár állkapocsból (maxilla) és az egységes alsó ajakból (labium) állnak. A szájüregből ezenkívül még az ún. hypopharynx emelkedik ki. A tor három szelvényből áll, s ezek mindegyikéhez egy-egy pár láb ízesül. A második és harmadik torgyűrűből egy-egy pár szárny ered.
    Vannak azonban szárnytalan rovarok és olyanok is, amelyeknek csak egy pár szárnyuk van (legyek, ez utóbbiakon a második szárnypár elcsökevényesedett és ún. billérkévé (haltera) alakult. Más csoportokban viszont az első szárny erősen megvastagodva, védelmező funkciót betöltő szárnyfedővé módosult (bogarak).
    A potroh különböző számú szelvényből áll, amelyek kívülről megannyi gyűrűnek látszanak. Több rovar nőstényének a potroha végéből egy hosszabb-rövidebb tojócső indul ki, amely a peték lerakására szolgál.
    A rovarok többnyire váltivarúak, sok fajnál a hím és a nőstény feltűnően különbözik egymástól. A rovarok egyedfejlődése egyes csoportokban tökéletlen átalakulás, míg más csoportokban az átalakulás tökéletes. Rovarok
    Teljes (tökéletes) átalakulás esetén a petékből olyan lárvák bújnak ki (a lepkék lárváit hernyóknak nevezzük), amelyek nem hasonlítanak a kifejlett rovarra. A lárvák többször vedlenek, majd végül bebábozódnak. A bábból ezután már a kifejlett rovar bújik elő.
    Tökéletlen átalakulás esetén a petékből olyan lárvák kelnek ki, amelyek ugyan már hasonlítanak a kifejlett állatra, de még szárnytalanok. Ezek a lárvák is többször vedlenek és fokozatosan válnak olyanná, mint a kifejlett rovar. Mindez természetesen csak a fejlődés lényege, a részleteket illetően a fejlődés igen sok rovarfajnál lényegesen bonyolultabb.

  • Százlábúak

    Chilopoda

    A százlábúak hosszúra nyúlt és szemmel láthatóan tagolt teste felülről erősen lapított. A fej elkülönült és hosszú csápokat visel. A testszelvények száma változó (15-100 vagy esetleg még ennél is több). Minden szelvényen egy-egy pár láb található, amelyek karomban végződnek.
    Táplálékfelvevő szerveik egy pár rágóból és két pár gyenge állkapocsból állnak.Százlábúak Ezekhez csatlakozik az első testszelvény átalakult végtagja, az erőteljes harapófogó alakú állkapcsi láb, amelyen egy méregmirigy is van.

  • Rákok

    Crustacea

    A rákok túlnyomórészt vízi ízeltlábú állatok, két pár csáppal, amelyek közül az első pár egyszerű, a második azonban rövidebb és rendszerint kétágú. A testszelvények alakja különböző. A fej az utána következő torszelvényekkel többnyire egységes fejtorrá (cephalothorax) forrt össze.
    Ezután következik a potroh (abdomen), amelynek utolsó szelvénye a „farokúszó” (telson). Rákok anatómiája
    A rákok végtagjainak a száma négynél mindig több. A rákok kopoltyúkkal lélegzenek, s ezek a fejtor, ill. a potroh lábainak az alapján találhatóak. Amennyiben a kopoltyúk hiányoznak, úgy az állat teljes testfelületén át lélegzik.
    Kültakarójuk kitint tartalmaz, és ennek szilárdságát a benne lerakódott kalcium-karbonát gyakran még csak tovább fokozza. Ezt a páncélt, beleértve a külső szervek, mint pl. a csápok kültakaróját is, vedlés alkalmával az állat leveti. A szájszerveket három pár módosult végtag alkotja (egy pár rágó és két pár állkapocs). A petékből rendszerint szabadon úszó lárvák kelnek ki, s ezek több faj esetében különböző fejlődési fokozaton mennek át, mielőtt véglegesen kifejlett rákokká alakulnának.

  • Ikerszelvényesek

    Diplopoda

    Az ikerszelvényesek olyan ízeltlábú állatok, amelyek potrohainak szelvényei kettesével egybeolvadtak. Ennek megfelelően minden egyes potrohszelvényükről két pár láb ered. Testük többnyire megnyúlt, hengeres vagy rövid, zömök. Kutikulájukba egyes csoportokban igen sok ásványi anyag rakódik le, ezért igen törékenyek. Fejükön rövid csápok és néhány egyszerű szem ül.
    Szájszerveik egy pár rágóból és egy különleges képződményből állnak, amely az állkapcsok (maxillae) egybeolvadásából jött létre (gnathochiliarium).

  • Pókszabásúak

    Arachnoidea

    A pókszabásúak szárazföldi, ízeltlábú állatok, testük két tájékra tagolódik. Az elülső testtáj (prosoma), amelyet fejtornak (cephalothorax) is nevezünk, hat testszelvény összeolvadásából jött létre és hátpajzs fedi. Hat pár végtag van rajta, de ezek közül az első és a második pár táplálkozási szervé alakult át. A fennmaradó négy pár a helyváltoztatásra szolgál. Az atkákon az egyik vagy másik, sőt néha valamennyi lábpár is hiányozhat. A test hátulsó tája a potroh (opisthosoma). A potroh egyes csoportokban tovább tagolódik (skorpiók), míg másokban tagolatlan (pókok). A látószervek a fejtor elülső szegélyén helyezkednek el, és különböző számú egyszerű szemből állnak. Az első végtagpár a csáprágóvá (chelicera), míg a második pár különböző alakú tapogatólábbá (pedipalpus) alakult.
    A pókoknak szövőmirigyeik vannak, s ezek a potroh különleges szemölcsein nyilnak.
    Pókok anatómiája Pókok anatómiája

  • Körszájúak

    Cyclostomata

    A körszájúaknak nincs sem felső, sem alsó állkapcsuk, csupasz, pikkely nélküli bőrrel fedett testük megnyúlt henger alakú.
    Páros végtagjaik nincsenek, csak testük hátulsó felén húzódik egy páratlan úszószegély.
    Orrnyílásuk is páratlan. Szájuk kerekded szívószerv.
    A test két oldalán, a szemek mögött helyezkednek el a kopoltyúnyílások (6-14 pár).
    Körszájú

  • Porcoshalak

    Chondrichthyes

    A porcoshalaknak már erőteljes álkapcsaik vannak. Az alsó állkapocs mozgékony.
    Testük vagy csupasz, vagy fogas plakoid pikkelyekkel fedett. Vázuk porcos. A farokúszó részaránytalan, s nagyobb hátoldali lebenyében végződik a gerincoszlop. A törzse mindkét oldalán 5-7 kopoltyúrés nyílik.

  • Halak

    Pisces

    Vázrendszerük porcos vagy csontos, testüket többnyire pikkelyek borítják, és csak kivételesen csupasz a bőrük. Egyik-másik faj bőrében a pikkelyek összenőttek egymással és egy csontlemezekből álló páncélt képeznek. Az úszók a legtöbb esetben rendesen kifejlődtek. A páros úszók (mell- és hasúszók) az elülső és hátulsó végtagoknak felelnek meg. A többi úszó páratlan, ezek a következők: az egy vagy több hátúszó, a farokúszó  és az egy vagy több farkalatti úszó..
    Állkapcsaikon fogak ülnek, vagy fogatlanok. Csaknem valamennyi hal testének mindkét oldalán ún. oldalvonalak húzódnak, benne érzéksejtek helyezkednek el, s ezek a víz mozgását, áramlását érzékelik.

  • Kétéltűek

    Amphibia

    A kétéltűek négylábú gerincesek, amelyek átalakulással fejlődnek. Lárvájuk (ebihal) vízben élés kopoltyúval lélegzik, míg a kifejlett állat már tüdővel, és ezért a szárazon is meg tud élni.
    Néhány fajuk ovovivipar, vagyis a petékből lerakásuk után azonnal lárvák vagy már átalakult fiatalok kelnek ki, amelyek fejlődésüket az anyaállat testében futották végig.Kétéltűek anatómiája
    Bőrük csupasz és mirigyekben gazdag. Több faj bőrmirigyeinek a váladéka mérgező.
    A békák farkatlanok, erőteljes hátulsó lábuk ujjai között úszóhártya feszül. A szemhéjak gyengén (farkas kétéltűek) vagy jól fejletek.
    A gőtéknek hosszú farkuk van, de lábaik viszonylag gyengék és rövidek.
    Béka egyedfejlődése

  • Hüllők

    Reptilia

    A hüllők olyan gerinces állatok, amelyeknek már az egyedfejlődése sincs a vízhez kötve.
    Tojásokkal szaporodnak. Bőrük, melynek felhámrétege erősen elszarusodott, a legtöbbször szarupikkelyekkel borított, amely megvédi őket a kiszáradástól. A teknősökön szarupajzsok fejlődnek, s ezek az alattuk levő csontlemezekkel valóságos páncéllá nőnek össze (hát- és haspáncél).
    A hüllők testhőmérséklete változó, a hideg évszakot átalusszák.
    A legtöbb hüllőnek négy, jól fejlett végtagja van, de sok fajon az első vagy mindkét pár végtag elcsökevényesedett, sőt gyakran teljesen el is tűntek.
    Állkapcsaikban fogak ülnek, de egyes csoportokban, mint pl. a teknősök esetében az álkapcsokat erős, éles szaruréteg borítja.
    A gyíkoknak szemhéjuk van, a kígyók szemhéjai összenőttek és a szem felett átlátszó burkot alkotnak.
    Kígyó anatómiája Teknős anatómiája

  • Madarak

    Aves

    A madarak állandó testhőmérsékletű, gerinces álatok. Testük hőszigetelő rétegét a tollazat alkotja.
    Az elülső végtagok szárnyakká alakultak. Csak kevés madárfaj vesztette el repülőképességét.
    A szarukávával borított csőr alakja megfelel a madár táplálkozásmódjának.
    A csüdöt és az ujjakat szarupajzsok fedik. A madár tollazata szabályos időközökben cserélődik – a madarak vedlenek.
    Több fajnak nászruhája is van. A madarak fészket készítenek, s ennek alakja a fajra jellemző. Kemény, meszes héjú tojásokkal szaporodnak. Tojásaikat saját testük melegével költik ki. A tojásban fejlődő fiatal madár a legtöbb esetben csőrének hegyén lévő „csőrkörömmel” töri fel a tojás héját.
    Európában mintegy 600 madárfaj fordul elő, de ezeknek csak mintegy fele költ hazánkban.

  • Emlősök

    Mammalia

    Az emlősök négylábú, állandó testhőmérsékletű állatok, bár néhány faj testhőmérséklete ingadozó.
    Testüket szőrzet borítja. Kivételesen a szőrszálak tüskévé is módosulhatnak. Igen sok emlősön sajátos tapintószőrök fejlődtek ki bizonyos testtájakban, mint pl. az ajkak körül a bajusszálak.
    Eleven fiókákat szülnek, mivel a megtermékenyített petesejt a nőstény emlősállat sajátos szervébe, Sünaz anyaméh falába ágyazódva fejlődik tovább. A kistermetű emlősfajok egy-egy alkalommal több, míg a nagyobb termetűek csak egy utódot hoznak világra.
    Egyes fajok fejükön szarvakat, míg mások agancsokat viselnek. A szarv a homlokcsont nyúlványát bevonó szarutülökből áll, míg az agancs évről évre újra fejlődő csontképződmény.
    Fogazatuk jellegzetes és több fogtípusból áll. Érzékszerveik jól fejlettek.
    A denevér elülső végtagja repülőszervvé módosult, s így ezek repülni is tudnak.
    Közép-Európában mintegy 90 emlősfaj él, s ezek zöme kisemlős.