Az emlősök négylábú, állandó testhőmérsékletű állatok, bár néhány faj testhőmérséklete ingadozó.
Testüket szőrzet borítja. Kivételesen a szőrszálak tüskévé is módosulhatnak. Igen sok emlősön sajátos tapintószőrök fejlődtek ki bizonyos testtájakban, mint pl. az ajkak körül a bajusszálak.
Eleven fiókákat szülnek, mivel a megtermékenyített petesejt a nőstény emlősállat sajátos szervébe, Sünaz anyaméh falába ágyazódva fejlődik tovább. A kistermetű emlősfajok egy-egy alkalommal több, míg a nagyobb termetűek csak egy utódot hoznak világra.
Egyes fajok fejükön szarvakat, míg mások agancsokat viselnek. A szarv a homlokcsont nyúlványát bevonó szarutülökből áll, míg az agancs évről évre újra fejlődő csontképződmény.
Fogazatuk jellegzetes és több fogtípusból áll. Érzékszerveik jól fejlettek.
A denevér elülső végtagja repülőszervvé módosult, s így ezek repülni is tudnak.
Közép-Európában mintegy 90 emlősfaj él, s ezek zöme kisemlős.
Európai mókus – Sciurus vulgaris
Egész Európában mindenfelé előfordul, sőt Ázsián keresztül egészen Japánig elterjedt.
Erdei állat. A fák koronájában vékony ágakból, levelekből, mohából stb. meglehetősen nagy, gömbölyded fészket épít, de néha elhagyott madárfészekben is tanyát üt. “Európai mókus” bővebben
Menyét – Mustela nivalis
Írország kivételével egész Európában, valamint Észak-Afrikában és Ázsia északi és mérsékeltövi vidékein nagy területen elterjedt kisragadozó. Erdőkben, szárazabb bozótosokban, ligetekben mindenfelé előfordul.
Karcsú testű állatka és emiatt egészen szűk lyukakba is be tudja préselni magát. “Menyét” bővebben
Nyuszt – Martes martes
Európában csaknem mindenütt előfordul. Kelet felé egészen Kisázsiáig terjedt el.
Erdőkben él. Igen ügyesen mászik és fáról fára ugrál, akár 3.5 méteres távolságra is.
Vackát faodvakban készíti, de elhagyott madár- és mókusfészekben is megtelepszik. “Nyuszt” bővebben
Nyest – Martes foina
A Brit szigetek és a Skandináv-félsziget kivételével egész Európában, főleg emberi települések környékén gyakori ragadozó. Még a városokba is bemerészkedik és a kertes házakban sokfelé tanyát üt, főleg a padlásokon.
Vackát füvekből készíti, többnyire a padlás valamelyik sarkában, kisebb-nagyobb hasadékokban, de néha földbe ásott lyukakban is. “Nyest” bővebben
Kis patkósdenevér – Rhinolophus hipposideros
Előfordulási területe Írországtól és Angliától Közép-Európán át kelet felé Turkesztánig és Iránig, dél felé Marokkóig és Szudánig, északon Lengyelországig terjed.
Napközben padlásokon, templomtornyokban, kisebb barlangokban pihen. Nehézkesen és lassan repül. “Kis patkósdenevér” bővebben
Közönséges vakond – Talpa europaea
Közép-Európában és Nyugat-Ázsiában mindenfelé gyakori.
Nedvesebb helyeken a laza talajban él. Gazdagon elágazó járatrendszert ás magának, külön lakó és táplálékszerző járatokkal. “Vakond” bővebben
Közönséges vízicickány – Neomys fodiens
Európában mindenütt előfordul. Folyók, patakok, valamint kisebb-nagyobb tavak környékén tanyázik. Néha a vízparti fák gyökerei között levő üregekben rejtőzködik, de behúzódik a különböző rágcsálók üregeibe is, sőt a víz körüli laza talajban maga is ás járatokat. “Közönséges vízicickány” bővebben