A hüllők olyan gerinces állatok, amelyeknek már az egyedfejlődése sincs a vízhez kötve.
Tojásokkal szaporodnak. Bőrük, melynek felhámrétege erősen elszarusodott, a legtöbbször szarupikkelyekkel borított, amely megvédi őket a kiszáradástól. A teknősökön szarupajzsok fejlődnek, s ezek az alattuk levő csontlemezekkel valóságos páncéllá nőnek össze (hát- és haspáncél).
A hüllők testhőmérséklete változó, a hideg évszakot átalusszák.
A legtöbb hüllőnek négy, jól fejlett végtagja van, de sok fajon az első vagy mindkét pár végtag elcsökevényesedett, sőt gyakran teljesen el is tűntek.
Állkapcsaikban fogak ülnek, de egyes csoportokban, mint pl. a teknősök esetében az állkapcsokat erős, éles szaruréteg borítja.
A gyíkoknak szemhéjuk van, a kígyók szemhéjai összenőttek és a szem felett átlátszó burkot alkotnak.
Erdei sikló – Zamenis longissimus v. Elaphe longissima
Közép- és Dél-Európában, valamint Nyugat-Ázsiában honos.
Az Alpokban 2000 m magasságig található. A talajon meglehetősen lassan mozog, a fákra és a bokrokra ellenben rendkívül ügyesen és gyorsan kúszik. Megtámadja a még fészekben ülő madárfiókákat, de fő tápláléka a mégis egerekből és kisebb rágcsálókból, valamint gyíkokból kerül ki. “Erdei sikló” bővebben
Mocsári teknős – Emys orbicularis
Közép és Dél-Európán kívül Északnyugat-Afrikában, valamint Ázsia nyugati részén elterjedt. Magyarországon csaknem minden sík vidéki álló- és lassú folyású vízben előfordul az egyetlen őshonos páncélos hüllőnk. Különösen a sekély, iszapos részeket kedveli, de vízközeli mocsaras, zsombékos helyeket is gyakran látogatja. “Mocsári teknős” bővebben
Pannon gyík – Ablepharus kitaibelii fitzingeri
Elsősorban a balkán félszigeten, az Égei-tenger szigeteit és Nyugat-Ázsiát lakja, de Közép-Európában is honos. Hazánkban elszigetelten fordul elő, elsősorban a mészkőhegyek és magasabban fekvő vidékek köves, sziklás, napsütötte, meleg lejtőin. “Pannon gyík” bővebben
Lábatlan gyík – Anguis fragilis
Északnyugat-Afrikában, egész Európában – kivéve a legészakibb területeket, a Krím-félszigetet és a Földközi-tenger néhány szigetét –, továbbá Kisázsiában, a Kaukázus vidékén és Délnyugat-Ázsiában (Iránig) él. Sík, domb- és hegyvidéken egyaránt előfordul. 2400 m-en is észlelték már. “Lábatlan gyík” bővebben