A madarak állandó testhőmérsékletű, gerinces álatok. Testük hőszigetelő rétegét a tollazat alkotja.
Az elülső végtagok szárnyakká alakultak. Csak kevés madárfaj vesztette el repülőképességét.
A szarukávával borított csőr alakja megfelel a madár táplálkozásmódjának.
A csüdöt és az ujjakat szarupajzsok fedik. A madár tollazata szabályos időközökben cserélődik – a madarak vedlenek.
Több fajnak nászruhája is van. A madarak fészket készítenek, s ennek alakja a fajra jellemző. Kemény, meszes héjú tojásokkal szaporodnak. Tojásaikat saját testük melegével költik ki. A tojásban fejlődő fiatal madár a legtöbb esetben csőrének hegyén lévő „csőrkörömmel” töri fel a tojás héját.
Európában mintegy 600 madárfaj fordul elő, de ezeknek csak mintegy fele költ hazánkban.
Egerészölyv – Buteo buteo
Egész Európában, kelet felé Japánig elterjedt. Színezete a barnásfeketétől a fehérig változik.
Erdőkben fészkel, amelynek közelében nyílt terep van, ahová zsákmányolni jár.
Fészkét fákra építi, 8-15 m magasságban. 2-5 barnán és ibolyaszínűen tarkállt tojást rak. Mindkét szülő, de főleg a tojó kotlik. “Egerészölyv” bővebben
Csuszka – Sitta europaea
Európában és Ázsiában (Dél-Ázsia kivételével) nagyon elterjedt. Állandó madár, erdőkben, parkokban stb. él. Faodvakban, mesterséges fészekodúkban fészkel, ahová fenyőfák kéregpikkelyeit vagy száraz levéldarabkákat hord be. Ha a röpnyílás túl bő, agyag és nyál keverékével falazza be. “Csuszka” bővebben
Fülemüle v. csalogány – Luscinia megarhynchos
Nyugat, Közép- és Dél-Európában, kelet felé Közép-Ázsiában, délre Észak-Afrikáig elterjedt. Főként Közép-Afrikában telel. Augusztusban vonul el, és április végén érkezik. Éjszakai vonuló.
Lombos és vegyes erdők szegélyének, vízparti sűrű berkek madara. “Fülemüle” bővebben
Vándorsólyom – Falco peregrinus
Kozmopolita faj. A távoli sarki vidékeket, a magashegységek legzordabb csúcsait és a trópusi esőerdőket kivéve a Föld minden részén megtalálható.
Sziklarepedésekben, tornyokban vagy más ragadozó madarak elhagyott fészkeiben költ. “Vándorsólyom” bővebben
Kis lilik – Anser erythropus
Élőhelye a nagy lilikhez hasonló, de nagy magasságban költ, a sarkvidék alatt, ahol a lejtők dél felé ereszkednek. Törpenyír és fűzövezetben, hegyi tavak környékén. Norvégia legészakibb részén tengerszint-magasságban is költ. Május-júniusban van a költési időszak. “Kis lilik” bővebben
Énekes hattyú v. sárgaorrú hattyú – Cygnus cygnus
Tengerpartok, ár-apály területek, tavak, nagy folyók az élőhelye. Mocsarak, tavak szigetein, lápokon és a sarki tundraövezetben költ 3-5 tojásán.
Tápláléka vízinövények részeiből és magvaiból, rovarokból, férgekből, kagylókból, apró kétéltűekből és halakból áll. “Énekes hattyú” bővebben
Északi őszapó – Aegithalos caudatus
Európától Japánig elterjedt. Lomberdőkben, parkokban él.
A költési időn kívül kisebb csapatokban jár. Fészkét fákra és bokrokra építi, legszívesebben a törzs melletti ágvillába. Fészke tojásdad, teljesen zárt, oldalán nyílik a bejárata; mohából, zuzmóból, pókhálóból építi, pihékkel béleli. “Északi őszapó” bővebben