A pókszabásúak szárazföldi, ízeltlábú állatok, testük két tájékra tagolódik. Az elülső testtáj (prosoma), amelyet fejtornak (cephalothorax) is nevezünk, hat testszelvény összeolvadásából jött létre és hátpajzs fedi. Hat pár végtag van rajta, de ezek közül az első és a második pár táplálkozási szervé alakult át. A fennmaradó négy pár a helyváltoztatásra szolgál. Az atkákon az egyik vagy másik, sőt néha valamennyi lábpár is hiányozhat. A test hátulsó tája a potroh (opisthosoma). A potroh egyes csoportokban tovább tagolódik (skorpiók), míg másokban tagolatlan (pókok). A látószervek a fejtor elülső szegélyén helyezkednek el, és különböző számú egyszerű szemből állnak. Az első végtagpár a csáprágóvá (chelicera), míg a második pár különböző alakú tapogatólábbá (pedipalpus) alakult.
A pókoknak szövőmirigyeik vannak, s ezek a potroh különleges szemölcsein nyílnak.
Rés-keresztespók – Nuctenea umbratica
Európa, Észak-Afrika és Dél-Ázsia szerte elterjedt. Erdők, kertek, öreg fák, kerítések és épületek lakója. A nőstény egész évben megtalálható, míg a hímek általában csak nyáron láthatók. Alacsony hőmérsékletet, akár a -19 Celsius fokot is elviseli. “Rés-keresztespók” bővebben
Bikapók – Eresus kollari
Európa melegebb vidékein él. A nőstény selymesen fekete, a hím potroha vörös, 4 fekete folttal. A hím jóval kisebb a nősténynél.
Nyolc szemük a fejtor elülső részén három sorban foglal helyet. Testük zömök, lábuk vastag. “Bikapók” bővebben