Pannon gyík – Ablepharus kitaibelii fitzingeri

Elsősorban a balkán félszigeten, az Égei-tenger szigeteit és Nyugat-Ázsiát lakja, de Közép-Európában is honos. Hazánkban elszigetelten fordul elő, elsősorban a mészkőhegyek és magasabban fekvő vidékek köves, sziklás, napsütötte, meleg lejtőin.
Vékony teste bronzosan fénylő barna színű. Szemétől két oldalán át sötét csokoládébarna sujtás húzódik. Az alsó oldala világosabb kékesszürke. Hengeres teste fokozatosan megy át a hasonló hosszú farokba. Viszonylag megnyúlt törzsén az igen gyenge mellső és hátsó végtagpár távol esik egymástól, ezért mozgása közben lábait a testéhez szorítja, és kígyózó tekergéssel menekül a mohapárna alá, sziklarésbe. Szemhéjai lenőttek, ezért nem tud pislogni, akárcsak a kígyók.
Az októberben talajba beásott gyík telelése március végéig tart.
Április közepi párzás után a nőstény 3-6 apró hosszúkás tojást rak földbe vagy avar alá. Augusztus-szeptemberben kelnek ki az alig 5 cm hosszú gyíkok, akik már kezdettől fogva önállóak.
Főleg apró rovarokkal és puhatestűekkel táplálkozik.
Védett!