Grönland északkeleti és délnyugati partvidéke, a sziget területének mintegy 15–16%-a jégmentes. Belsejét 2000–3000 m vastag jégtakaró borítja (1,8 millió km²). A jégtakaróból kiálló csupasz sziklacsúcsok a sziget keleti oldalán emelkednek a legmagasabbra (3970 m). 2013-ban a NASA közlése szerint egy kutatási projekt során (amit 2009 és 2012 között végeztek) egy 740 km hosszúságú, helyenként 800 m mélységű kanyont fedeztek fel el a jég alatt, nagyjából a 70. szélességi fok magasságában.
A kanyont folyóvíz vágta ki több millió évvel ezelőtt, amikor még nem borította jég a felszínt.

A hatalmas jégtakaró lassú mozgásban van a sziget szélei felé, és így az alján befagyott kőzettörmelékekkel állandóan erodálja a felszínt. Völgyek, gleccserek csak a partvidéken alakulhattak ki. A gleccserek és a meredek sziklafalak peremére kitódult jég a nyári évszakban néha óriási tömegben zuhan a tengerbe, hogy azután hatalmas darabokban, mint jéghegyek, úszva folytassák útjukat dél felé. Az úszó jéghegyek és Grönland délnyugati partjáig eljutó Irming-áramlás okozta gyakori köd veszedelmes a hajózás számára. Így, jégzátonyra futva süllyedt el a Titanic nevű angol luxushajó is 1912-ben 1517 utasával együtt.


Nagyobb térképre váltás

A valaha mért leggyorsabb olvadás

A NASA kutatói először adathibára gyanakodtak, amikor mindössze négy nap leforgása alatt a grönlandi jégtakaró 97 %-os olvadását mutatták ki műholdjaik 2012-ben. Mi volt ennek az oka és mik a lehetséges következmények?

Grönlandi olvadás

Tavaly július közepén a grönlandi jégtakaró olyan gyors ütemben olvadt meg, mint még soha a NASA műholdas megfigyeléseinek több mint 30 éves történetében. Szinte hihetetlen, de a NASA által közölt kép bal oldalán a grönlandi jégtakaró látható július 8-án, míg a jobb oldalon ugyanez, mindössze négy nappal később. A különbséget talán nem kell magyarázni, ám azt fontos még hozzátenni a látottakhoz, hogy a jégtakaró – értelemszerűen – fehér jelölése mellett a “valószínűleg megolvadt” területeket halvány, míg a “megolvadt” területeket sötét rózsaszínnel jelölték.

Szomorú tény tehát, hogy a sötét szín – amely azt jelzi, hol észlelte kettő vagy három műhold az olvadást – mennyivel dominánsabb a képen, mint a halvány szín, amely azokra a területekre utal, ahol “csak” legalább egy műhold mutatta ezt a folyamatot. Számszerűsítve: amíg július 8-án a jégtakaró felszíni olvadása 40 százalékos volt, addig alig néhány nap alatt ez a folyamat drámaian felgyorsult, és 12-ére becslések szerint már a jégtakaró 97 (!) százaléka felengedett.

Sajnos nem történt adathiba

A NASA 2012. július 24-én tette közzé weboldalán a sokkoló bejelentést, amelyben az egyik elemző, Son Nghiem elismeri, a mért adatok annyira meglepőek voltak, hogy eleinte azt gondolták, nem is lehetnek valósak. Nghiem több kollégájával is konzultált az ügyben, akik megerősítették abban, hogy sajnos nem történt adathiba. Egyikük, Dorothy Hall, aki Grönland felszíni hőmérsékletét tanulmányozza például elmondta, hogy szokatlanul magas hőmérsékletet tapasztalt július közepén, amely megmagyarázza az extrém mértékű felszíni olvadást. Ez idő alatt ugyanis egy rendkívül erős “hőkupola” (meleg levegő) dominált a területen, amely július 16-án kezdett eloszlani.

Ráadásul három, független műhold mérte ugyanazt az eredményt: a felengedés a jégtakaró szinte egészét érintette: a vékony, part menti széleit ugyanúgy, mint az akár 2 mérföld vastag központi részt. Összehasonlításként: egy átlagos nyáron a Grönlandot borító jég mintegy fele olvad el természetesen, ebből a magasan a tengerszint feletti, megolvadt víz gyorsan újrafagy, és a part közelinek is csak egy része veszik bele végleg az óceánba. Grönland egyébként július 21-22-ére tért vissza a megszokott nyári éghajlati feltételekhez.

A lehetséges okok és következmények

Tom Wagner, a NASA krioszféra (hó-és jégtakaró) programjának vezetője szerint a grönlandi jégtakaró rendkívül nagy kiterjedésű, és változatos “történelemmel” rendelkezik – a műholdas megfigyelések segítenek a kutatóknak megérteni, hogy a különböző események – mint például a szóban forgó és az egy héttel korábbi, amikor egy Manhattan-méretű tömb szakadt le a Petermann gleccserről – hogyan kapcsolódnak egymáshoz és milyen hatással lesznek az éghajlati rendszer egészére.

A hegycsúcsok legmagasabb pontjából vett jégmagok azt mutatják, hogy ilyen extrém ütemű olvadás átlagosan 150 évente fordul elő; a legutóbbi 1889-ban volt, tehát a mostani esemény időben történt – mondja Lora Koenig gleccserkutató, aki tagja az elemzőcsapatnak. Hozzáteszi azonban, hogy ha a következő években is ilyen olvadásokat tapasztalnak, az már igencsak aggodalomra adna okot.

Tudósok az olvadó grönlandi jégtakarónak egyébként ez éves (3 milliméteres) tengerszint-emelkedés mintegy ötödét tulajdonítják.

Idén nem ismétlődött meg a rekordolvadás

2013 nyarán már biztos nem lesz olyan ütemű a grönlandi jégtakaró olvadása, mint tavaly: bár június elején intenzív olvadás kezdődött meg, a folyamat leállt a rendkívül alacsony hőmérséklet és a július közepéig tartó havazások miatt. Ennek ellenére továbbra sem fényes a helyzet: azt eddig is tudtuk, hogy eltűnőben az Északi-sarkvidék jege, ám egy friss, tavaszi NASA-kutatás egyenesen azt állítja, hogy már 2015 nyarára jégmentessé válhat a terület.

 forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gr%C3%B6nland, https://ecolounge.hu/nagyvilag/-a-valaha-mert-leggyorsabb-olvadas
Grönland jégtakarója
Cimke: