Zsákállatok

Az előgerinchúrosok vagy zsákállatok (Urochordata) tengeri állatok, a gerinchúrosok (Chordata) törzsének egyik altörzsét alkotják.

A kb. 1250 fajt magába foglaló, tengeri, helytülő fajokat felölelő törzs legfontosabb bélyege a lárvakorban megjelenő gerinchúr. Testüket változatos keménységű héj borítja, amely jellegzetes alakot kölcsönöz, erre vezethető vissza másik elnevezésük: zsákállatok.
A héjban vérerek, vérsejtek találhatók, így élő résznek tekinthető, amely dinamikusan együtt nő az állattal. Bélcsatornájuk két nyílása, a be- és kivezető nyílás gyakran egymás közelében alakult ki. Többségük szűrögető, csoporttól függően vagy szájnyílásukon, vagy kopoltyúréseiken át bekerülő vízáramból. Nyílt keringési rendszerük központja, a szív, a hasi oldalukon található. Két csoportjukat említjük, a többségében hímnős, ivartalanul is szaporodó aszcídiákat és a csak ivarosan szaporodó, többségében hímnős farkos zsákállatokat.

Valamennyi gerinchúros állatnak az embrionális fejlődése idején rugalmas gerinchúrja van. Ez a hajlékony, pálca alakú szerv hólyagszerűen duzzadt sejtekből áll, ezek adják feszességét. A gerinchúr az állat hátoldalán húzódik végig, és a testnek tartást ad. Az emberi terhesség 2. hónapjában a magzaton is jól felismerhető a gerinchúr. Az elő-gerinchúrosoknál és a gerinceseknél az egyedfejlődés során eltűnik.

Ha ezeknek az állatoknak a petéi fejlődésnek indulnak, a csíra hátoldalán egy idő múlva barázdaszerű mélyedés keletkezik, amelynek szélei csakhamar összenőnek egymással és csövet alkotnak. Ez a cső elölről hátrafelé végignyúlik a fejlődő állat testén. Ez az úgynevezett idegcső első kezdete az idegrendszernek. Ez alatt, a fejlődés korai szakán, sajátságos nagy sejtekből álló tömör pálca alakul ki, amelyet gerinchúrnak vagy chorda dorsalisnak neveznek. Ez a legegyszerűbb alakja a test hossztengelyében fekvő belső támasztóváznak, amely köré azután a magasabbrendű alakokban, a gerinces állatokban csontgyűrűk helyezkednek el, amelyek a gerincoszlopot alkotják. Az egyszerű rugalmas gerinchúr annyira jellemző az itt tárgyalandó állatokra nézve, hogy az egész csoportot erről nevezték el.

A gerinchúr alatt kialakul aztán a bélcsatorna, úgyhogy a gerinchúros állatok ébrényének keresztmetszetében a következőket látjuk: a hátoldalon van az idegcső, alatta a gerinchúr, a hasoldalon pedig a bélcső fut végig, s az egészet az izomkezdemények és a bőr veszi körül.

A belső szervek ilyen elrendeződése föltétlenül jellemző minden fejlődő gerinchúros állatra, bár később ezek a jellemvonások némelyik kifejlett állat testében már nem lelhetők fel.

forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gerinchúrosok