Stephen Hawking

Stephen HawkingStephen William Hawking, (Oxford, 1942. január 8.) vezető angol elméleti fizikus.

1942. január 8-án született Oxfordban Frank és Isobel Hawking első gyermekeként. Ez a nap volt Galilei halálának 300. évfordulója és erről a tényről Hawking többször is büszkén tesz említést.

Családja Londonban élő értelmiségiek voltak. A skót származású Isobel Hawking az első nők között volt, akik a 30-as években oxfordi diákok lehettek. Yorkshire-i gyökerekkel rendelkező apja pedig gazdálkodócsalád leszármazottja volt, akinek kutatóorvosként a szakterülete a trópusi betegségek voltak. Stephen Hawking egy nehéz időszakban született, amikor a háború miatt nélkülözniük kellett és veszélyes volt Londonban maradni, így, hogy a bombázásokat elkerüljék, szülei még a megszületése előtt Oxfordba költöztek. Egy informális egyezség szerint a németek nem bombázták Oxfordot és Cambridge-t, cserébe a szövetségesek megkímélték Heidelberget és Göttingent. Habár apja önkéntesnek jelentkezett a háború kitörésekor, elutasították, mert kutatóként nagyobb szükség volt a munkájára. Két testvére született, Mary (1943) és Philippa (1947), és 1956-ban örökbe fogadtak egy fiút is, Edwardot. Az iskolai tanulmányai idején Stephen Hawking nem ért el kiemelkedő eredményeket, sőt jegyei alapján kifejezetten rossz tanuló volt. Például olvasni is csak nyolcévesen tanult meg. 1950-ben apja munkája miatt St. Albans-ba költöztek. A család egy közeli barátja úgy jellemezte őket, hogy “a Hawking família egy különc bagázs”, amit néha Stephen is nehezen viselt. Például a nélkülözéshez szokott családapa egy londoni taxinak használt régi kocsit vett maguknak, és a házuk mellett hullámlemezből bódét építettek garázsnak, pedig ekkora már nem voltak anyagi gondjaik. A család – apjuk afrikai küldetése alatt – egy ideig Mallorcára költözött, majd visszatérve Stephen Hawking letette az „eleven-plus” vizsgát, és felvételt nyert a St. Albans-i középiskolába. Ebben az időszakban Hawkingnak szintén problémái voltak a tanulással, de az intézményen kívül több érdeklődést mutatott már a tudományok iránt; 16 évesen néhány barátjával egy számítógépet készített használt műszaki alkatrészekből. A vélemények az ifjú Hawkingról megoszlottak. Osztálytársaitól az „Einstein” becenevet kapta, de volt, aki arról volt meggyőződve, hogy semmire se viszi az életben. Frank Hawking elsőszülött fiát orvosi pályára szánta, de Stephent inkább a csillagászat, a matematika és a fizika érdekelte, így végül Mary lett orvos.

17 éves korától az oxfordi University College-ban tanult. Fiatalabb volt iskolatársainál, és kezdetben magányos volt, de a másodév végétől már aktívabb életet folytatott. Szeretett táncolni és tagja lett az egyetem evezőscsapatának. A harmadik évben érezte először, hogy ügyetlen és időnként ok nélkül is elesik, de még nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Tanulmányait lazán kezelte és kissé céltalannak és unalmasnak is tartotta. Elhatározta, hogy kozmológiával szeretne foglalkozni, de ekkor még Oxfordban nem lehetett diplomázni belőle, így végül summa cum laude minősítéssel fizikából graduált, bár éppen, hogy sikerült elérni a kitűnő értékelést. Ezáltal lehetőséget kapott a választásra, és 1962-ben úgy döntött, hogy a Cambridge-i egyetemen szerzi meg a doktori fokozatát.

Cambridgbe érkezéskor Hawkingnak még nem volt szilárd elképzelése, hogy mi lesz a doktori dolgozatának témája. Mivel akkoriban maga is az állandó világegyetem elméletét fogadta el, konzulensének Fred Hoylet szerette volna felkérni, de a neves tudós körébe nehéz volt bekerülni így bosszúságára a szintén kiváló, de kevésbé közismert szakembert, Dennis Sciamat kapta témavezetőnek. Hawking utóbb úgy vélte, hogy Sciama segítsége hasznosabb volt a kutatására nézve.

Azonban ekkorra korábbi ügyetlensége és rendezetlen mozgása egyre erőteljesebb lett, habár Hawking nem törődött – ekkor még enyhe – problémájával, de amikor anyja észrevette a tüneteket, elküldte fiát egy vizsgálatsorozatra. Két hetes – sokszor fájdalmas – tesztsorozat várt rá, és az orvosok kezdetben tanácstalanok voltak. Végül kiderült, hogy amyotrophiás laterosclerosis-ban, vagyis ALS-ben szenvedett. Jóslatuk szerint két és fél éven belül meg fog halni. Hawkinget és családját lesújtotta a hír, azonban Stephen még a kórházban tanúja volt annak, hogy a kórtermében egy kisfiú meghal leukémiában. Ez ráébresztette, hogy az ő állapotánál is van rosszabb. Erre az emlékre sokszor hagyatkozott évek múlva is, amikor betegsége miatt hangulata romlott. Orvosai tanácsára visszatért kutatásaihoz, de a betegség tudata túlságosan elnyomta figyelmét. Wagnert hallgatott és passzivitásba esett, mert nem látta értelmét a munkának. Egy rémálom a kivégzéséről új lökést adott számára, ami aztán végleg végett vetett nyomasztó időszakának. Úgy érezte, ha az álombeli kivégzésből kegyelmet kapna, akkor értelmes munkát tudna végezni a társadalom számára. Még 1963-ban egy szilveszteri partin – kevéssel diagnózisa előtt – ismerkedett meg az egyetemi hallgató Jane Wilde-dal, aki szintén hozzájárult ahhoz, hogy kijusson a lelki válságból. Hogy anyagi gondjaikat megoldja, megpályázott egy kutatási ösztöndíjat a Caius Collegeban, amit sikerült is elnyernie, így 1965 júliusában összeházasodtak. Annak ellenére, hogy fennállt annak eshetősége, hogy meg sem éri a doktori cím megszerzését, mégis belevetette magát a munkába. A házasságuk után a New York állambeli Cornell Egyetemre mennek, ahol az általános relativitáselméletről tartottak nyári egyetemet.

A doktori kutatás második évében kételkedni kezdett az állandó világegyetem teóriájában. Az ősrobbanás kérdése kezdte foglalkoztatni és az ezzel kapcsolatban az első felmerülő kérdés, hogy a semmiből lehet-e valami. 1964 júniusában ismertséget szerzett a tanszéken, amikor Hoyle állandó világegyetemről tartott előadása közben felállt és botjára támaszkodva megkérdőjelezte Hoyle elméletének egy részét. A tudós dühösen kérdezte, hogy mégis honnan tudja, hogy hibás a levezetés, amire Hawking azt válaszolta, hogy kiszámította. Mindenki azt hitte – köztük Hoyle is –, hogy Hawking előadás közben fejben számolta ki a bonyolult levezetést. Valójában Hoyle egyik tanítványa (aki Hawking barátja volt) már az előadás előtt megmutatta neki a kutatási anyagot, és azon hosszú számításokat végzett. Ettől kezdve pimasz zseninek könyvelték el Hawkingot. Hawking munkája szempontjából meghatározó, amikor 1965-ben Penzias és Wilson véletlen felfedezése fontos bizonyítékkal járul hozzá az ősrobbanás-elmélethez. A két tudós egy ultraérzékeny, hűtött mikrohullámú rádión dolgoztak rádiócsillagászati megfigyelések céljából. Vizsgálataik során megmagyarázhatatlan zajra lettek figyelmesek, amely, mint kiderült, az Ősrobbanás „visszhangja”. Később Hawking úgy nyilatkozott, hogy ez a felfedezés karrierje legizgalmasabb fizikai eseménye volt. Még ebben az évben eljött Hawking munkájában is az áttörés. Meghallgathatta a kiváló matematikus, Roger Penrose egyik előadását. Penrose szingularitásokról beszélt, ahol anyag tűnhet el a térben. Hawkingban rögtön felmerült a kérdés, hogy működhet-e fordítva is a dolog. Az egész elmélet kulcsa a korábban már ismert elmélet a fekete lyukakról. Einstein elmélete alapján és Penrose képletében az időarányt megfordítva bizonyította, hogy létezhet a fordítottja is a fekete lyuknak, amikor is a semmiből tör elő anyag, ahogy azt az ősrobbanás-elmélet feltételezi. Ez a bizonyítás elismerést szerzett számára. 1966-ban megszerezte doktori fokozatát. 1968-ban a Cambridge-i Asztronómiai Intézet tagja lett. 1967-ben megszületett fia, Robert, 1969-ben pedig lánya, Lucy.

Ebben az időszakban már egyre nehezebben tudott dolgozni. 1968-ban elveszítette a járás képességét és 1969-től tolószéket használ, 1971-től pedig már nem képes írni se.

Stephen Hawkingnál kevéssel 21 éves kora előtt motoros neuron betegséget, avagy degeneratív idegrendszeri elváltozást (amyotrophiás laterosclerosis, Lou Gehrig-kór) állapítottak meg, aminek következtében a mozgatóidegek lassan elsorvadnak. E betegséggel ritka, hogy valaki 10 évnél tovább éljen, Hawking pedig ma már több évtizeddel élte túl a neki jósolt időt. A betegség kezdetben elkeserítette, de ma már szerencsésnek vallja magát. Elmondása szerint betegsége hozzájárult tudományos sikeréhez. Úgy nyilatkozott, hogy korábban unalmasnak találta napjait, de a diagnózis után érezte, hogy vannak dolgok, amiért érdemes élnie. Humorát se veszítette el a betegsége alatt. Van egy előre programozott válasz arra a triviális kérdésre, hogy „Ő-e Stephen Hawking?”, amire azt a választ szokta adni, hogy: „Nem, de gyakran összekevernek vele”. Egy másik nyilatkozatában azt mondta, hogy az egyik legnagyobb rejtélynek a nőket tartja. Érti az univerzumot, de a nőket nem.

Habár állapota ellenére magas kort ért meg, azonban a mozgás- és beszédképessége hamar gyengülni kezdett. Kezdetben bottal járt, de 1969-ben tolószékbe kényszerül. Folyamatos állapotromlása miatt 1974-ben már képtelen volt önállóan enni. Kezdetben az egyetemi tanítványok voltak segítségére, majd 1980-tól részidőben hivatalos ápolók is segítették, akik aztán az 1985-ös műtétje után teljes felügyeletet adnak. Már ez idő tájt is két komoly következménye volt az állapotromlásának a munkájára nézve. Egyrészről beszéde torz lett, jobbára csak azok értették, akik hosszabb időt töltöttek a tudós mellett és gyakorlatra tettek szert. Így az előadásai mindig valaki tolmácsolásával zajlottak. A másik nehézség az íráskészség elvesztésével a képletek számítását vagy fejben kellett elvégezni vagy szintén segítséggel.

1985-ben tüdőgyulladást kapott és a szövődmények miatt életveszélyes állapotban került, szervezete összeomlott. Annak érdekében, hogy megmentsék, Hawking-on gégemetszést hajtottak végre, aminek következtében végleg elveszítette maradék beszédképességét. Ezután nehéz időszak következett. Kommunikálásra egy olyan kártyát tartottak Hawking elé, amin az abc betűi voltak, majd egy segítő végigmutatott a betűkön, Hawking pedig a szemöldökével jelezte, ha a megfelelő betűhöz értek. Egyik tanítványa és segítője, Brian Whitt talált egy lehetőséget, ami megoldást jelenthetett a problémára, így ettől kezdve gépek segítségével kommunikál.

Hawking együttélése a betegséggel rendkívüli. Ammar Al-Chalabi, a londoni King’s College kutatóközpontja igazgatója úgy nyilatkozott, hogy nem ismernek senkit se, aki ALS-sel ilyen sokáig élt volna, ezért vizsgálják Hawking DNS-ét. Hawking egészségét ma is gondosan felügyelik, de állapota bármikor kritikussá válhat.

1965-ben feleségül vette Jane Wilde-ot, aki akkor még a Westfield College hallgatója volt. Három gyermekük született: Robert (1967), Lucy (1969) és Timothy (1979). Házasságuk azonban válságba került, és 1990-ben elváltak. Jane Wilde és a család közeli barátja, a zenész Jonathan Hellyer Jones között 1985 óta viszony volt, és időközben Hawking is beleszeretett egyik ápolójába, Elaine Mason-ba, akivel 1995-ben összeházasodtak. Habár előzőleg több barátja is óvta ettől a kapcsolattól, mert úgy vélték, hogy Mason csak anyagi megfontolásból megy hozzá. Masonnal való házasság hatására gyermekeivel is megromlott Hawking kapcsolata, mert állításuk szerint Mason nem engedte őket apjuk közelébe. 2004-ben a Hawkingot gondozó ápolónők feljelentést tettek a rendőrségen, miszerint Mason bántalmazta férjét, de Hawking tagadta a vádat és így ejtették az ügyet. E házasság aztán 2006-ban ért véget válással. A válás után javult Hawking családi kapcsolata gyermekeivel és volt feleségével is, aki 1996-ban Hellyer Jones-szal összeházasodott. Stephen Hawking gyermekkönyveket készített lányával, Lucy-val a tudományról (George kulcsa a rejtélyes Univerzumhoz). Három unokája van (2012).

 forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Stephen_Hawking