Az ízeltlábúak (Arthropoda) csoportja az egyik leghamarabb megjelent többsejtű törzs, amelynek (egyes trilobitaszerű lenyomatok tanúsága szerint) már a prekambriális Ediakara-faunában is élhettek képviselői. Jelenleg ízeltlábú az ismert élőlényfajok számának (kb. 1,9 millió növény-, állat-, gomba- és mikrobafaj) több mint kétharmada – egyedeik számát és biomasszájukat tekintve is övék az állatok legnagyobb csoportja.
Bikapók – Eresus kollari
Európa melegebb vidékein él. A nőstény selymesen fekete, a hím potroha vörös, 4 fekete folttal. A hím jóval kisebb a nősténynél.
Nyolc szemük a fejtor elülső részén három sorban foglal helyet. Testük zömök, lábuk vastag. “Bikapók” bővebben
Közönséges gömbászka – Armadillidium vulgare
Lapos, száraz helyeken él, kövek alatt. Sokszor nagy tömegekben, labdaként összebújva bukkanhatunk példányaira; így jobban megtartják a nedvességet. A teste végén lévő szelvénykék és szürke alapszíne különbözteti meg a szegélyes gömbölykétől. “Közönséges gömbászka” bővebben
Nyolcpettyes virágbogár – Gnorimus variabilis
Észak-Ázsiában és egész Európában elterjedt, kivéve Norvégiát és Svédországot.
Hegyvidékek hűvös, nedves, háborítatlan öreg erdeinek lakója. Lárvája elhalt lombos fák nedves korhadékában fejlődik. Napos, meleg, szélcsendes időben, a magasban rajzanak. “Nyolcpettyes virágbogár” bővebben
Barna százlábú – Lithobius forficatus
Egész Európában gyakori.
Erdőkben, kertekben kövek és fakéreg alatt magányosan él. Növekedése során vedlik. A fejlett állatnak 15, a fiatalnak 7 pár lába van. “Barna százlábú” bővebben
Kis apollólepke – Parnassius mnemosyne
Közép-Európában igen elterjedt. Sok alfaja ismert, nálunk a bohemien alfaj a legismertebb.
Hegyvidékek lakója. Hernyója bársonyfekete, testének felszínét finom szőrözet borítja, oldalán egy-egy pár narancssárga petty látható. “Kis apollólepke” bővebben
Atalantalepke – Vanessa atalanta
Európában és Ázsia nyugati vidékein igen sokfelé előfordul, Magyarországon szinte mindenütt megtalálható. Kedvenc élőhelyei a ligetes erdők, az erdőszegélyek, a tisztások, de kultúrterületeken, városi parkokban, gyümölcsösökben is gyakori. “Atalantalepke” bővebben