Karcsú borostyánkőcsiga – Oxyloma elegans v. Succinea pfeifferi
Elterjedése: Európa, Ázsia hűvösebb területei, Északnyugat-Afrika. Sík területeken, vízparti növényeken, nádon, úszó vízinövényeken gyakran tömegesen él.
Héja átlátszó, rendkívül változékony. Életmódja hasonló a Succinea putriséhoz. “Karcsú borostyánkőcsiga” bővebben
Nagy borostyánkőcsiga – Succinea putris
Elterjedése: Európa, Észak-, Nyugat- és Kelet-Ázsia. Főleg síkságokon él, vizek, mocsarak partján.
Tápláléka friss és fonnyadt növényekből áll. 50-100 petét rak. A talaj repedéseiben vagy korhadék alatt telel, s ide húzódik a nyári szárazság idején is. “Nagy borostyánkőcsiga” bővebben
Nagy meztelencsiga – Limax maximus
Elterjedése: Európa, a legészakibb területeket kivéve. Erdőkben, kertekben, parkokban, pincékben található.
Színe változó. Párzáskór a két állat spirálisan összetekeredve lóg fejjel lefelé egy nyálkaszáron. Főleg éjszaka és nedves időben aktív. “Nagy meztelencsiga” bővebben
Pannon csiga – Cepaea vindobonensis
Kelet- és Délkelet-Európa szerte elterjedt.
Főleg mészkővidékek lakója, erdőszélen, hegyoldalakon nagyon gyakori. Bokrosokban, gyepekben, növények levelein, kőfalakon él. Melegkedvelő állat. “Pannon csiga” bővebben
Sokfogú magcsiga – Granaria frumentum
Elterjedése: Európa melegebb területein. Főként száraz hegyoldalakon található.
Szájadékában 8-10 fog, ill. redő található. “Sokfogú magcsiga” bővebben
Tavikagyló – Anodonta cygnea
Elterjedése: Európa. A síkságok állóvizeiben és nagyobb folyóiban él. Hímnős állat. Évente kb. 400 ezer petét rak le. A téli hónapokon át az anyaállat kopoltyúján maradnak. A lárvák halak bőrén élősködnek. Kifejlődés után az iszapban telepszenek meg. “Tavikagyló” bővebben
Zebracsiga – Zebrina detrita
Elterjedése: Európa legmelegebb területei. Mészkőkedvelő. Napos, füves hegyoldalakon tömegesen él.
Héja egyszínű fehéresszürke vagy harántcsíkokkal sávozott. “Zebracsiga” bővebben