Karcsú borostyánkőcsiga – Oxyloma elegans v. Succinea pfeifferi
Elterjedése: Európa, Ázsia hűvösebb területei, Északnyugat-Afrika. Sík területeken, vízparti növényeken, nádon, úszó vízinövényeken gyakran tömegesen él.
Héja átlátszó, rendkívül változékony. Életmódja hasonló a Succinea putriséhoz. “Karcsú borostyánkőcsiga” bővebben
Nagy borostyánkőcsiga – Succinea putris
Elterjedése: Európa, Észak-, Nyugat- és Kelet-Ázsia. Főleg síkságokon él, vizek, mocsarak partján.
Tápláléka friss és fonnyadt növényekből áll. 50-100 petét rak. A talaj repedéseiben vagy korhadék alatt telel, s ide húzódik a nyári szárazság idején is. “Nagy borostyánkőcsiga” bővebben
Nagy meztelencsiga – Limax maximus
Elterjedése: Európa, a legészakibb területeket kivéve. Erdőkben, kertekben, parkokban, pincékben található.
Színe változó. Párzáskór a két állat spirálisan összetekeredve lóg fejjel lefelé egy nyálkaszáron. Főleg éjszaka és nedves időben aktív. “Nagy meztelencsiga” bővebben
Pannon csiga – Cepaea vindobonensis
Kelet- és Délkelet-Európa szerte elterjedt.
Főleg mészkővidékek lakója, erdőszélen, hegyoldalakon nagyon gyakori. Bokrosokban, gyepekben, növények levelein, kőfalakon él. Melegkedvelő állat. “Pannon csiga” bővebben
Sokfogú magcsiga – Granaria frumentum
Elterjedése: Európa melegebb területein. Főként száraz hegyoldalakon található.
Szájadékában 8-10 fog, ill. redő található. “Sokfogú magcsiga” bővebben
Zebracsiga – Zebrina detrita
Elterjedése: Európa legmelegebb területei. Mészkőkedvelő. Napos, füves hegyoldalakon tömegesen él.
Héja egyszínű fehéresszürke vagy harántcsíkokkal sávozott. “Zebracsiga” bővebben
Csillogó csiga – Oxychilus draparnaudi
Dombvidékeinken és hegységeinkben gyakori. Az avarban és kövek alatt, sziklaüregekben él, barlangokban is előfordul. Ragadozó csiga, amely főleg más, sokszor nálánál is nagyobb csigafajok húsát eszi. “Csillogó csiga” bővebben