A gerinchúrosok (Chordata) az állatok (Animalia) egy törzse. Közéjük tartoznak az előgerinchúrosok (Urochordata vagy korábban zsákállatok Tunicata), a fejgerinchúrosok (Cephalochordata) és a gerincesek (Vertebrata) altörzsei.
Kis patkósdenevér – Rhinolophus hipposideros
Előfordulási területe Írországtól és Angliától Közép-Európán át kelet felé Turkesztánig és Iránig, dél felé Marokkóig és Szudánig, északon Lengyelországig terjed.
Napközben padlásokon, templomtornyokban, kisebb barlangokban pihen. Nehézkesen és lassan repül. “Kis patkósdenevér” bővebben
Közönséges vakond – Talpa europaea
Közép-Európában és Nyugat-Ázsiában mindenfelé gyakori.
Nedvesebb helyeken a laza talajban él. Gazdagon elágazó járatrendszert ás magának, külön lakó és táplálékszerző járatokkal. “Vakond” bővebben
Közönséges vízicickány – Neomys fodiens
Európában mindenütt előfordul. Folyók, patakok, valamint kisebb-nagyobb tavak környékén tanyázik. Néha a vízparti fák gyökerei között levő üregekben rejtőzködik, de behúzódik a különböző rágcsálók üregeibe is, sőt a víz körüli laza talajban maga is ás járatokat. “Közönséges vízicickány” bővebben
Réti csík – Misgurnus fossilis
Majd egész Európában előfordul, kivéve Angliát, Norvégiát, Spanyolországot és Olaszországot.
Az álló- és lassú folyású iszapos aljzatán tartózkodik.
Szájnyílását 10 tapogató veszi körül. Ívási időben, áprilisban, májusban a nőstény 10 000-15 000 ikrát rak a vízinövényekre. “Réti csík” bővebben
Barna varangy – Bufo bufo
Előfordul Észak-Afrikától egészen Európán keresztül Kelet-Ázsiáig honos. Erdőkben, szántóföldeken, kertekben stb. él, de emberi települések környékén (pincékben) is megtalálható. “Barna varangy” bővebben
Parlagi sas – Aquila heliaca
Síkságok, füves puszták és mocsarak lakója. Hatalmas fészkét magas fákra építi.
Magyarországon hegyvidéki erdőkben szórványosan költ. Kisebb emlősöket, elvétve madarakat is zsákmányol. Magyarországon fő tápláléka az ürge. “Parlagi sas” bővebben