A madarak állandó testhőmérsékletű, gerinces álatok. Testük hőszigetelő rétegét a tollazat alkotja.
Az elülső végtagok szárnyakká alakultak. Csak kevés madárfaj vesztette el repülőképességét.
A szarukávával borított csőr alakja megfelel a madár táplálkozásmódjának.
A csüdöt és az ujjakat szarupajzsok fedik. A madár tollazata szabályos időközökben cserélődik – a madarak vedlenek.
Több fajnak nászruhája is van. A madarak fészket készítenek, s ennek alakja a fajra jellemző. Kemény, meszes héjú tojásokkal szaporodnak. Tojásaikat saját testük melegével költik ki. A tojásban fejlődő fiatal madár a legtöbb esetben csőrének hegyén lévő „csőrkörömmel” töri fel a tojás héját.
Európában mintegy 600 madárfaj fordul elő, de ezeknek csak mintegy fele költ hazánkban.
Uhu – Bubo bubo
Angliát, az északi területeket kivéve Eurázsiában és Észak-Afrikában elterjedt. Télire is költőterületén marad.
Nagy erdőségekben, fás sziklafalon, síkságon és hegyvidéken is él.
Fészkét sziklaüregekbe, faodvakba, sűrű aljnövényzet közé vagy ragadozó madarak elhagyott fészkeibe rakja. “Uhu” bővebben
Erdei fülesbagoly – Asio otus
Európa, Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt övi vidékein él. Olyan tűlevelű erdők az otthona, melyek nyílt területtel határosak, ahová vadászni járhat. A mérsékelt klímájú területeken lakók egész évben élőhelyükön maradnak, míg a zordabb klímájú területeken élők a tél beállta előtt délebbre vonulnak. “Erdei fülesbagoly” bővebben
Parlagi sas – Aquila heliaca
Síkságok, füves puszták és mocsarak lakója. Hatalmas fészkét magas fákra építi.
Magyarországon hegyvidéki erdőkben szórványosan költ. Kisebb emlősöket, elvétve madarakat is zsákmányol. Magyarországon fő tápláléka az ürge. “Parlagi sas” bővebben