A gerinchúrosok (Chordata) az állatok (Animalia) egy törzse. Közéjük tartoznak az előgerinchúrosok (Urochordata vagy korábban zsákállatok Tunicata), a fejgerinchúrosok (Cephalochordata) és a gerincesek (Vertebrata) altörzsei.
Szajkó – Garrulus glandarius
Elterjedési területe egész Európa, Ázsia nagy része és Északnyugat-Afrika.
főként lombos- és vegyes erdőkben él.
Kis ágakból, fűből, mohából stb. készülő fészkét április elején rakja magas fákra, de néha már 2 méter magasban is megtalálható. Április végén-május elején 5-7 szürkészöld, barnásan foltozott tojás tojik. “Szajkó” bővebben
Gímszarvas – Cervus elaphus
Egész Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában elterjedt szarvasfaj. Sík vidéken és hegyvidéken egyaránt él. Az Alpokban és a Kárpátokban 2000 méter magasságig találkozhatunk vele.
6-12 főből álló csordákban jár. A csordát, amely tehenekből és borjakból áll, mindig egy idős tehén vezeti. “Gímszarvas” bővebben
Tőkés réce v. vadkacsa – Anas platyrhynchos
Európa, Ázsia és Észak-Amerika gyakori madara.
Sűrűn benőtt vízfelületek, tavak, folyók lakója. Városi dísztavaknál is költ. A vadon élő példányok nem tolerálják az ember közelségét. “Tőkés réce” bővebben
Zöld küllő – Picus viridis
Európa középső és déli részein nagyon elterjedt harkály.
A fiatalok kirepülése után kóborolnak, de nem vonulnak.
A ritkás erdőket, parkokat, gyümölcsösöket lakja. Az odút mindkét nem szuvas fába 14 napig készíti, a fészek alapja csak faforgács. “Zöld küllő” bővebben
Európai sün – Erinaceus europaeus , Keleti sün – Erinaceus roumanicus
A barnamellű sün (E. e. europaeus) hasoldala barnás színű, a szeme körül sötét sávok húzódnak, míg a kelet-európai sün (E. e. roumanicus) hasa fehér. A két faj elterjedési területének határa az Oderától az Elba felső folyásáig és onnét a Moldva folyómentén fut dél felé. “Európai és keleti sün” bővebben
Erdei sikló – Zamenis longissimus v. Elaphe longissima
Közép- és Dél-Európában, valamint Nyugat-Ázsiában honos.
Az Alpokban 2000 m magasságig található. A talajon meglehetősen lassan mozog, a fákra és a bokrokra ellenben rendkívül ügyesen és gyorsan kúszik. Megtámadja a még fészekben ülő madárfiókákat, de fő tápláléka a mégis egerekből és kisebb rágcsálókból, valamint gyíkokból kerül ki. “Erdei sikló” bővebben
Borz – Meles meles
Elterjedési területe felöleli egész Európát és Ázsiát. Elsősorban a nagyobb erdőségek lakója, de előfordul a sűrű bozótosokkal benőtt hegyoldalakon is, sőt néhol még a városi parkokban is megtelepszik.
Föld alatti építményét, amely egy nagyobb kamrából és néhány járatból, valamint szellőzőaknából áll, maga ássa ki. Szívesen tartózkodik száraz és meleg helyeken. “Borz” bővebben